Alice Lewin, Matthias Roberts és Leona Miller

A Dirus Rend is tovább munkálkodott. Folytak az izzadságcseppek, hallatszottak a sikolyok, puffanások, ordítások, amelyek a megfeszített harc keltett.
Alice könnyedén röppent egyik játékosról a másikra. Szinte táncolt köztük, mivel légies mozdulatsorokat imitált. Persze belülről a lány is fáradt és néha- néha fel is nyögött, de próbálta nem elveszteni a koncentrációját.
Egy kellemes arcú fiatalemberrel nézett most farkasszemet, akit a Diriusosak az egyik legjobb emberüknek tekintettek.
- Ideje megtanulnod, hogy néha nem csak az eszeddel kell koncentrálnod, mert tévútra is csalhatnak- magyarázott Matt, miközben a két fél egymást bámulta, megfeszülve. Matthias kört írt le, mellettük sétálgatva, karba tett kézzel.
- Hajrá- dörgött meg a hangja, s Lice rámeredt a jóképű srácra, de közben minden erejével koncentrált. A fiú elvigyorodott, s eltűnt a lány szeme elől. A lány hátra- hátra lépegedett, kissé meghajolva, hogy a fiú hol tűnhet fel. Aztán hirtelen megragadta, s ahonnan ez az erő támadt dobálni kezdte a tűzcsóvákat.
- Egy levegő idomár, képes eltűnni. Ha nem az ösztöneidre figyelsz nem látod. Összemosódunk a levegővel. Alegkisebb reccsenést is figyelembe kell venned. Talán épp ott van előtted, de lehet, hogy azt a varázslatot ő idézte meg, kiszámíthatatlan- oktatott a fiatalabbik Roberts, miközben kezeivel mutogatott.
Nemsokára újra feltűnt a szépfiú, Miss Lewin háta mögött.
- Újra!- erősködött a lány, viszont erelye már fogytán volt, de a tudás illata megbabonázta.