Alice Lewin, Matthias Roberts és Leona Miller

A két kis szent ott állt előtte teljes valójukban. Elmosolyodott.
- Nem hittem, hogy van annyi nyúlszívetek, hogy eljöttök. De azért tartsátok a szemecskétek előtt a kezecskéteket, nehogy csúnyát lássatok- mondta és mindenki akik csak körülvették őket, jót nevettek. Ekkor jelent meg két Dirus-os, akik el kezdték osztani a köpenyeget.
- Vegyétek fel, egyfajta tisztelet mód, mindenki egységes jelezve, hogy mi nem vagyunk különlegesek, csak a vezető- mondta, majd párja fülébe súgta.
- Gyere, már vár az apád!- intett fejével az idősebb Roberts felé, s el is indultak.
Eközben Leona a "népet" rendezgette, míg létre nem jött egy hatalmas kör, amire a mostani és leendő vezetőket várták.
Jessica elengedte Matthias kezét, s ekkor már apja tette, fiacskája vállára kezét, s együtt besétáltak a kör közepébe.
- Dirus Rend!- zengett, mély, átható hangja.- Tudjátok miért vagyunk itt! A feladat, amely e fiúra hárul- mutatott Matthiasra,- néha kiváltság, néha pedig kárhozat. De hallgassuk csak meg ő maga, mit gondol erről!