2010. június 16., szerda

Alice Lewin

Lice hidegvérrel méregette a két lányt.
- Nos nem én vagyok az, aki mindenben csak jót lát, ábrándozik, naiv- célozgatott.
Ezután Tina ledöbbent. Arcán ikre csak egy jót mosolygott. De nem válaszolt, inkább hallgatta Nic kioktatását. Majd gyengéden, lassacskán, sok szünettel, elgondolkozva így szólt:
- Igazad van Nic- szólt, elérzékenyülve, majd 3 percnyi szünetet hagyott.- Nem érzek és elcsábított Matt- beszélt most már hangosabban, erélyesebben.- Kedves, aranyos vagyok?! Nem feketemágus?!- nevetett fel.
- Nos hadd mutassam meg ki vagyok!- mélyült el hangja. Kezeit maga fölé emelte, s így szólt:
- Pessimus subsidium captivus- remegtette meg hangja a falakat. Szemei meggyulladtak, s a következő percben egy tűzcsóva szállt ki testéből, amelyek egyenest a két jóságos lányt ejtették foglyul.
A lány körbejárta a fogjukejtő buborékot és egy ördögit nevetett.

{ Pessimus subsidium captivus, latin szóösszedobás. Magyarul annyit: tesz gonoszok segítsége tesztéges/titeket/őket fogollyá }

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése